Anna, Emma és Réka

Anna számára mindig is a kerékpár volt az igazán testhezálló közlekedési eszköz. A gyógypedagógusként és gyógytornászként dolgozó kétgyermekes anyukának – Emma és Réka édesanyjának – autója soha nem volt: „Csak ezzel közlekedtem. Apának van autója, nekem nincs autóm. Mindenhova ezzel mentem, szülésig, csak aznap nem, mert vinni kellett a cuccot és én nem tudtam volna, de amúgy utolsó napig bicikliztem még terhesen is.“

A csöppségek születése után kellett egy kis idő, míg rátalált arra a Hollandiából származó cargobringára, ami ideális volt két gyermek szállítására: „És akkor találtam ezt, hogy van ilyen elölülős – mert utánfutósat nem szerettem volna, abban sok veszekedést nem tudok lecsillapítani. Nagyon praktikus. Főleg így, hogy belefér a táska, a bevásárlás, a kisbicikli, a kismotor, a homokozócucc – nagyon szeretem.“

A biztonság is a cargo mellett szólt: „Annyival biztonságosabb, hogy sokkal lejjebb van a súlypont – ők ugye nézelődnek ezzel dölöngélhetnek, ez meg önmagában olyan nehéz, hogy nem nagyon borulunk.“ Minden nap, télen-nyáron ezzel a kerékpárral hordja lányait Anna. Az itthon még ritkaságnak számító szerkezetnek azonban a budai hegyek tövében van egy hátránya is, nem véletlen, hogy a sík holland területeken elsősorban népszerű: „A városban nagyon könnyű vele közlekedni, hogyha sík. De hegyre már nem tudok vele fölmenni. 7 sebességes, váltós, de nagyon nehéz önmagában is tekerni, ha még ők beszállnak és a piacon is bevásárolok és a futóbicikli is bekerül, akkor már nagyon nehéz.“

Budapesten belül ennek ellenére reális közlekedési alternatívának gondolja, ami más többgyermekes anyukáknak-apukáknak is ajánlható: „Meg kell tanulni, én  nem megyek autóúton velük, csak bicikliutakon, de most már nagyon jól ki van építve.”

Kisrigó

Kiss-Rigó Lacit, vagy, ahogy bringás berkekben ismerik Kisrigót a munkája autóhoz köti. Egy nagy világítástechnikai cég installációs menedzsereként a barkácsáruházakat, lámpaüzleteket járja. A fényt mégis az jelenti igazán a mindennapjaiban, ha nyeregbe pattanhat és tekerhet: a bringát városi közlekedési eszközként használja, de amatőr kerékpárversenyző is. Az Esztergomi Küllőszaggatók Kerékpáregyesület tagjaként rendszeresen edz és indul el versenyeken. „Jól érzem magam, nem az eredmény fontos, nem a dobogó, hanem hogy magamat kipróbálva végigtekerjem.“ Versenyzőként országúti bringán kezdte, majd az mtb-láz hatására mountis vált belőle. Az utóbbi három évben viszont újra országútin versenyez elsősorban. „A hétvége az, ami edzésre jut.“

Kisrigó igazi bringaaktivista: kivette a részét az I Bike Budapest népszerűsítéséből, feleségével, Alízzal együtt vitte a plakátokat, matricákat az egyetemekre, szórakozóhelyekre, bringaműhelyekbe, de egyesületében a versenyek szervezésében is részt vállal. A „Kínok kínja“ országúti nemzetközi kerékpárverseny idei futamán túl vagyunk már, de június 3-án jön a „Hegyek pokla“ mountainbike verseny, melyek elnevezése is arról tanúskodik: a résztvevők közül a kihívások kedvelői érezhetik igazán jól magukat a pilisi emelkedőkön. Csapata  azonban nem csak a bringás megmérettetések szervezésében jeleskedik: minden év december 6-án beöltöznek Mikulásnak, krampusznak, bringára pattannak és végigjárják Esztergom iskoláit. Műsorral és a rászorulóknak ajándékkal kedveskednek.

Bringacsilla

Grafikus, blogger, a lekvárok és a budai hegyek nagy ismerője. Csilla igazán tudatos: megnézi hogy mit eszik, az honnan származik és – ha teheti – ő maga készíti is el. Lekvárja isteni, érződik rajta az a gondosság, amivel a hozzávalókat válogatta.

Ő maga tervezi túráit is: „A budai oldalnak a kicsit magasabban fekvő részein szoktam bringázgatni“ – mondja, de rögtön a változatosság igényéről is tanúbizonyságot tesz: „Vannak időszakok, amikor inkább országútizni szoktam és van, amikor montizni. Ez egy ilyen változó állapot,  amikor mész egy-kettőt aszfalton, akkor addig mész, amíg meg nem unod és akkor mész egyszer terepen, ésaztán rájössz, hogy de hülye vagy hogy eddig nem mentél és akkor megint pár hétig ott mész és akkor ez így váltakozik.“  Egy biztos, Csilla azok közé a budapesti bringások közé tartozik, akik nem a belváros bringaútjain tekernek.

Számára a cangázás mást jelent: „Előtte – mondjuk úgy, hogy – nem szerettem mozogni,  aztán valahogy az évek alatt rájöttem, hogy ez egy nagyon jó dolog ésés tök jól kikapcsol, meg feltölt. Nincsenek olyan célok, hogy most akkor versenyre felkészülés meg ilyesmi, mert az nem érdekel,  csak az, hogy amíg tekerek, addig van egy ilyen transz állapot. Szerintem ezt igazából csak az tudja, aki rendszeresen bringázik, akinek tényleg már úgy van a fejében, ha aznap nem megy, akkor valami hiányzik.“

Blogján: https://www.probike.hu/bringacsilla nem csak a Budapest környéki tekerésekről ír: míg itthon a szürke, hideg napfénytelenségtől szenvedtünk, lehetősége volt mosolygósabb helyeken bringázva élményeket gyűjteni.

Becsei Ádám

Ha a Boráros téri forgatagból a Petőfi híd alá téved az ember, egy különlegesen izgalmas világba botlik, ahol megváltoznak a fizika törvényei: mintha a gravitációt legyőzné valami magasabb erő. Itt található Budapest egyik legjobb skateparkja, ahol deszkások, rolleresek és – persze – bmx-esek röpködnek egymás fölött, alatt, mellett. A mindennapi békés egymás mellett röpködés jellegzetes figurája egy 18 éves arc, aki nem mindennapi elszántsággal és kreativitással alkot kétkerekes koreográfiákat, csúfolja meg Newton, Einstein és még néhány hasonló elméleti szakember téziseit a gyakorlatban. „Minél többet kell gyakorolni, annál jobb lesz“- mondja. Ezek szerint ilyen egyszerű, hogy olimpiai kerettag legyen valaki. Vagy mégsem? Persze ahhoz, hogy Ádám az olimpiai csapat tagja legyen, még sikerrel kell vennie az eszéki válogató tábor akadályait, de van egy olyan érzésünk: rajta nem fog múlni. Ha kell, ezredszer is nekimegy ugyanannak a figurának, tökéletesre csiszol minden mozdulatot.

Az ugrásokat a városligeti bmx-esek között kezdte – az ottani hangulat, első benyomások határozták meg a továbbiakat. „Én kihoztam a Városligetből a maximumot és most itt tartok“- vallja. Maximális alázat jellemzi a pályán és – példát mutatva a kisebbeknek – ezt várja el a többiektől is: ahhoz, hogy mindenki épségben érjen földet és a pálya is megmaradjon, be kell tartani az íratlan szabályokat. Ki mikor indul, hogyan várja be a másikat, hogy annak csak a trükkjével kelljen foglalkoznia a levegőben, ne azon parázzon, hogy bármikor előbukkanhat egy másik skater a legrosszabb helyen, a legrosszabb pillanatban.

A gyakorlásról ezt vallja: „Először el kell hinni, hogy meg tudod csinálni, aztán rá kell menni, hogy tudd, milyen az ugrató és be kell adni a trükköt“. Ádám a városban is bmx bringájával közlekedik. „Felülni rá és elmenni a-ból b-be“ erre is alkalmasnak tartja cangáját: „Nyáron miért autózzunk, üljünk be a kocsiba, mikor felpattanunk a bringára és ott vagyunk secperc alatt.“

Ezeket olvastad már?

Anna és Samu

A Vérmező játszóterének mindennapos vendége Anna és a hároméves Samu. Anna már a középiskola mellett is vállalt bringás futár munkákat és később is csak rövid időre szakadt el imádott kétkerekűjétől. Aztán jött Samu, aki már Anna pocakjában eljegyezte magát a bringázással. A szélsőséges időjárásoktól eltekintve szinte minden nap bicón ülnek: az anyuka a futárbringák után kicsit “asszonyosabb”, de tökéletesen átgondolt gépének nyergében, Samu pedig előtte, egy itthon speciálisnak mondható gyerekülésben: Anna szerint rengeteget jelent és nagy biztonságot ad, hogy tudnak beszélni, láthatja a kis Samut és egy-egy megállásnál átölelheti és puszit adhat arcoskájára. Persze Samu nem él vissza “kényelmi pozíciójával”: amikor csak lehet átül futóbringájára, de már az az idő sincs messze, amikor első pedálos bicóját taposhatja. Ő a jövő Bringás Brigantija.

Ezeket olvastad már?