Ha a Boráros téri forgatagból a Petőfi híd alá téved az ember, egy különlegesen izgalmas világba botlik, ahol megváltoznak a fizika törvényei: mintha a gravitációt legyőzné valami magasabb erő. Itt található Budapest egyik legjobb skateparkja, ahol deszkások, rolleresek és – persze – bmx-esek röpködnek egymás fölött, alatt, mellett. A mindennapi békés egymás mellett röpködés jellegzetes figurája egy 18 éves arc, aki nem mindennapi elszántsággal és kreativitással alkot kétkerekes koreográfiákat, csúfolja meg Newton, Einstein és még néhány hasonló elméleti szakember téziseit a gyakorlatban. „Minél többet kell gyakorolni, annál jobb lesz“- mondja. Ezek szerint ilyen egyszerű, hogy olimpiai kerettag legyen valaki. Vagy mégsem? Persze ahhoz, hogy Ádám az olimpiai csapat tagja legyen, még sikerrel kell vennie az eszéki válogató tábor akadályait, de van egy olyan érzésünk: rajta nem fog múlni. Ha kell, ezredszer is nekimegy ugyanannak a figurának, tökéletesre csiszol minden mozdulatot.
Az ugrásokat a városligeti bmx-esek között kezdte – az ottani hangulat, első benyomások határozták meg a továbbiakat. „Én kihoztam a Városligetből a maximumot és most itt tartok“- vallja. Maximális alázat jellemzi a pályán és – példát mutatva a kisebbeknek – ezt várja el a többiektől is: ahhoz, hogy mindenki épségben érjen földet és a pálya is megmaradjon, be kell tartani az íratlan szabályokat. Ki mikor indul, hogyan várja be a másikat, hogy annak csak a trükkjével kelljen foglalkoznia a levegőben, ne azon parázzon, hogy bármikor előbukkanhat egy másik skater a legrosszabb helyen, a legrosszabb pillanatban.
A gyakorlásról ezt vallja: „Először el kell hinni, hogy meg tudod csinálni, aztán rá kell menni, hogy tudd, milyen az ugrató és be kell adni a trükköt“. Ádám a városban is bmx bringájával közlekedik. „Felülni rá és elmenni a-ból b-be“ erre is alkalmasnak tartja cangáját: „Nyáron miért autózzunk, üljünk be a kocsiba, mikor felpattanunk a bringára és ott vagyunk secperc alatt.“
